Páciensünk találkozása gyermekorvosával, pillanatfelvétel csupán. Az adott helyzetben észlelhető elváltozásokat tudjuk rögzíteni, az előzmények tekintetében a szülő és a beteg tapasztalataira hagyatkozunk. Vannak tökéletesen elmondható események: „hetente három alkalommal vérzik az orra”; ugyanakkor sok észlelés viszonylag szubjektív, másképpen „bágyadt” egy temperamentumos, örökmozgó, vagy egy nyugodt természetű, csendes gyermek. Minden pontos megfigyelés nagy segítség az orvos számára! Vannak azonban mérhető, számszerűsíthető adatok, most ezekről szeretnék néhány gondolatot megosztani Önökkel.
Testhőmérséklet
A lázmérés helyes kivitelezése alapvető fontosságú. Pontos méréshez két dolog szükséges: megfelelő hőmérő és mérési technika. A lázmérőkkel komoly gondok vannak! A legbiztonságosabb az egykori higanyos hőmérő volt, ezt ma hőre táguló folyadékkal töltött eszköz pótolja. Olcsó, a fizika azon törvénye, mely szerint melegben a testek tágulnak érvényes rájuk. Nem tévednek! Ettől még vehetünk bármilyen digitális kacatot, ha lemerül a gombakku, nem tudunk mérni! Egy időben teszteltem a fülhőmérőket, gyakran előfordult, hogy a két hallójáratban közel 1 °C különbséget mértem! A technika: végbélben 0,5 °C levonandó, így kapjuk meg a hónalji értéknek megfelelőt. Hónaljban pedig arra kell figyelnünk, hogy a gyermek jól szorítsa a hőmérőt.
Nagyon fontos érték a testhőmérséklet, régen, amikor 37,2 °C „lázra” nem adtak azonnal lázcsillapítót, az úgynevezett lázmenet (a testhőmérséklet grafikonon történő vezetése), sok betegség esetén, diagnosztikus értékű volt!
Testsúly
Csecsemők számára megbízható mérlegek vásárolhatók (kölcsönözhetők), s a védőnő kollégák is rendszeresen mérik a testsúly gyarapodását. Nincsen arra merev séma, hogy mennyit kell gyarapodni, de a súly stagnálása vagy csökkenése mindig komoly odafigyelést tesz szükségessé! Fő szabály: a születési súly féléves korra duplázódik, egy éves korra háromszorozódik. Vannak percentil grafikonok, amelyeken látjuk, hogy a csecsemő nemének és korának megfelelően belefér-e a statisztikai átlagba.
Vitatott, hogy szopós babáknál érdemes-e mérni az elfogyasztott anyatej mennyiségét. Elmondhatjuk, ha minden jól megy, a csecsemő jóllakik, elégedett, akkor fölösleges az állandó méricskélés. De ha az aggódó anyát megnyugtatja, semmi akadálya, hogy méréssel is megerősítse, nem maradt éhes a baba.
Gyermekek súlyát is érdemes mérnünk 3-6 havonta, a súlycsökkenésre itt is érdemes odafigyelnünk, egy esetben örülünk: ha túlsúlyos gyermek életmódja és étkezési szokásainak megváltozása miatt történik. Nagyon súlyos probléma az anorexia, azaz a kóros alultápláltság, mindenképpen nagy figyelmet érdemel! A testsúly nem elválasztható a testmagasságtól, pl. ide kattintva megállapíthatjuk, hogy gyermekünk súlya neméhez, korához és testmagasságához képest normális tartományban van-e. Érdemes a mért értékeket dátum szerint feljegyeznünk, hogy lássuk a trendet.
Testhossz, testmagasság
Testhosszt fekvő helyzetben, magasságot állva mérünk. Erre elegendőek a védőnői, iskolai szűrések, bár érdekes lehet minden egyes születésnapon otthon is mérni egyet, s feljegyezni az értéket. Ha a gyermek magassága jelentősen elmarad a statisztikai átlagtól, az nagy figyelmet érdemel!
Vérnyomás
Gyakori, hogy egészen megbízható készülékek vannak a háztartásokban. A csuklós eszközökről nem vagyok jó véleménnyel. Gyermekeknél fontos a mandzsetta mérete, kisebb gyermeknél a felnőttét használva alacsonyabb értéket mérünk. A vérnyomás mérése is pillanatfelvétel, ezért ha hipertónia gyanúja felmerül, 24 órás mérést végzünk, a páciens normális életvitele mellett. Ha igazolódik a betegség, a kezelés hatásosságának ellenőrzése érdekében, gyakrabban kell otthon is mérnünk – természetesen megfelelő eszközzel és helyes technikával.
Nyugalmi pulzus
Fontos érték, egy percig, a beteg csuklóján tartva ujjunkat mérjünk. Nemcsak a percenkénti szívverések számát érdemes figyelnünk, hanem annak egyenletességét (ritmusosságát). (Az orvos pulzusméréssel öt értéket ismer meg: frekvencia, ritmus, nagyság azaz amplitúdó, gyorsaság, elnyomhatóság.)
Légzésszám
Ritkán figyelt, ám nagyon fontos érték, különösen krónikus légzőszervi betegeknél, ha arra van gyanúnk, hogy fulladás kezdődik. Nyugalomban, fekvő helyzetben, 1-2 percig számoljuk a belégzést (figyelve a mellkas mozgását). A normális légzésszám korfüggő:
Újszülött: 35- 40/ perc
Csecsemő (6 hónapos): 30-50/ perc
Kisded (2 éves): 25-32/ perc
Gyermek: 20-30/ perc
Serdülő: 16-19/ perc
Felnőtt: 12-20/ perc
Számtalan tényező befolyásolja: fizikai terhelés, érzelmi stressz, lázas állapot, stb. Nyugalomban értékes adat a fulladásról és/vagy esetleges tüdőgyulladás fennállásáról.
***
Igyekeztem – a teljesség igénye nélkül – összeszedni azokat a fontos méréseket, amelyeket bárki képes elvégezni, rendkívül informatívak lehetnek. Természetesen a számszerűsíthető értékek mellett, a többi pontos szülői megfigyelés is nagy segítséget nyújt a betegségek megfelelő kórismézéséhez.